Az MTA fotitkárának hozzászólása az Országgyulés Oktatási és tudományos bizottságának március 30-ai ülésén.

Dr. KROÓ NORBERT, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára:

Kroó Norbert vagyok a Magyar Tudományos Akadémiáról. Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Azért kértem szót, mert a Magyar Tudományos Akadémia nemcsak a normál államigazgatási egyeztetés kapcsán, hanem elsősorban akadémikus egyetemi tagtársunk, nagyszámú tagtársunk kérésére több menetben és több formában foglalkozott a felsőoktatási törvénnyel, először szakértői szinten, majd többször az Akadémia elnöksége, egyik alkalommal Magyar Bálint miniszter úr is részt vett ezen a megbeszélésen. A száraz maradékáról szeretnék röviden beszámolni, kizárva azt, amiről nem szeretnék véleményt nyilvánítani, mert mi úgy gondoljuk, hogy nem az Akadémia, hanem a Rektori Konferencia és az egyetemi testületek tiszte, hogy szervezeti és működési kérdésekben véleményt nyilvánítsanak.

Elsősorban a tudástermelés és a kutatás szempontjából szeretnék elmondani néhány dolgot, amiről úgy érzem, hogy fontos - nyolc pontban szeretném ezt összefoglalni - és utána egy szubjektív megjegyzést szeretnék tenni. A nyolc pont - ezek zömét olvasni fogom, hogy rövidebbre foghassam a mondandómat - a következőképpen hangzik:

Noha a korábbiakhoz képest lényegesen több szó esik ebben a tervezetben az egyetemeken folyó kutatásról, mégis úgy érzem, hogy egy nagyon lényeges kérdés kidolgozatlan maradt: a többszintű képzési modellt alkalmazó angolszász felsőoktatási intézmény rendszerekben külön nevesítetten működő kutatóegyetemi profilok működése. A kutatóegyetem nem egyértelműen definiált ebben a dologban, és kvázi inkább egy, a levegőben lógó dolognak tűnik. Mi az Akadémiáról természetesen üdvözöljük az akadémiai intézetek szervezetszerű bekapcsolódási lehetőségét a képzésbe - ezt eddig is megtettük, ha tetszik, kvázi illegálisan -, elsősorban természetesen a doktori képzésbe, ugyanakkor keveselljük a tudományos tanácsoknak juttatott jogköröket, mert ezen szakmai kompetenciájú testületek képviselhetnék kellő erővel az alapkutatás érdekeit a menedzsmenttel való egyeztetésben. S hogy az alapkutatást egyértelműen definiáljam: alapkutatás alatt azokat a kutatásokat értem, amelyek publikálhatók, és ilyen módon mindenki által ellenőrizhetők és felhasználhatók. Különben a szokásos terminológiában az alapkutatás és az alkalmazott kutatás eléggé összemosódik a modern korunkban.

A második megjegyzés: a kutatás szempontjából hiányosságnak tartom, hogy a törvénytervezet nem szabályozza az egyetemeken működő nagyberendezések, különleges egységek finanszírozását - gondoljunk például a Műegyetem kutatóreaktorára -, a modern tudomány pedig igényeli a nagyberendezéseket. Egy ilyen törvényben ennek helyet kellene adni.

A harmadik megjegyzés: ilyen léptékű átalakítási program valós és érdemi mértékű többletfinanszírozás nélkül elképzelhetetlen. Azt gondolom, csak akkor van értelme egy ilyen nagy munkának, mint amit a felsőoktatási törvény megalkotása jelent, ha ez együtt jár a felsőoktatás konszolidációjával, mert egyébként az intézmények még inkább rákényszerülnek a képzési színvonalat csökkentő, a kutatást pedig ellehetetlenítő működési kompromisszumokra.

Negyedik: a többszintű képzés bevezetése túlságosan sematikusan követi a törvénytervezetben hivatkozott példákat, hiányoznak azok a hatástanulmányok - legalábbis mi nem tudunk ezekről -, amelyekből levonhatók lennének a szükséges finanszírozási következtetések és társadalmi hatások a fiatalok képzési motivációjáról, az egyes szinteken szerezhető diplomák munkaerő-piaci értékeiről. Erről egyébként több hozzászólásban volt szó.

Ötödik: aggasztónak tartom azt a súlyos aránytalanságot, ami a képzési ágak között alakult ki a magyar felsőoktatásban. Nemzetközi összehasonlításban is feltűnően alacsony a műszaki és természettudományi, valamint az egészségügyi képzésben részt vevők száma és aránya. Ez nem pusztán a hallgatói érdeklődés spontán folyamataival magyarázható, és ha így lenne, azt is kompenzálni kellene; Magyarországon túl sok pszichológust, filozófust képzünk, és túl kevés mérnököt... (Közbeszólások.) Elnézést kérek azoktól, akik ezekből a szakmákból vannak (Derültség.), de én úgy érzem, hogy ezt el kell mondani. A kihelyezett képzések, többszörös oktatási foglalkoztatások áttekinthetetlen és minőségromboló viszonyainak felszámolása, valamint a fentebbi képzési területek kellő finanszírozási preferálása mindenképpen része kell legyen a reformkoncepciónak.

Hatodik: miközben a reform elsődleges célja az egységes felsőoktatási térséghez való csatlakozás, a második szint, az MA szabályozása, működése lényegében kidolgozatlan. Ez nem csupán a képzési szerkezetben okozhat zavarokat, hanem ronthatja a magyar felsőoktatási intézmények versenyhelyzetét a minden bizonnyal igen rövid időn belül megjelenő, MA szintű képzést nyújtó, külföldről idehelyezett intézményekkel szemben.

Hetedik - erről ugyancsak volt szó -: a pedagógusképzés nem csupán a felsőoktatás egyik legjelentősebb szegmense, hanem az egyik legfontosabb társadalmi hatóereje is egyben. Ezért szükségesnek tartom, hogy a már elindult reformfolyamatnak megfelelően kiemelt figyelmet kapjon ez a kérdés, és az egyetemi bázisú egységes tanárképzés koncepciója érvényesüljön a konkrét megoldásokban.

Végül a nyolcadik, az utolsó: egészében véve törvényszövegként nem tartom megfelelő színvonalúnak a tervezetet, a fogalmi tisztázatlanságok, a helyenként túlságosan részletező szakaszok, a tervezet hosszadalmassága hibaforrásokat, későbbi zavarokat, felesleges vitákat okozhat. Ezért javaslom, hogy a törvénytervezet véglegesítését kellő jogi és nyelvi felkészültségű szakemberek is segítsék.

Végül engedjenek meg egy szubjektív megjegyzést! Az amerikai alkotmány több mint 200 éve életben van és hatékony, azért, mert rövid és mindenki számára érthető. Az európaialkotmány-tervezet hibájának is azt tartom, hogy nem ilyen, és úgy érzem, sok vita elkerülhető lett volna, hogyha a felsőoktatási törvény ezt is szem előtt tartotta volna. Akik rendszerek irányításával foglalkoznak - és ezt mint fizikus mondom -, azok bizonyára értik, ha a következőt fogalmazom meg: ha egy bonyolult rendszert hozok létre, akkor a legoptimálisabb módszer az, hogyha szabályozom a bemenetet, megmondom, mit várok a kimeneten, és a doboz belső részéről csak annyit követelek meg, hogy ne törjön össze és működjön, magyarul a doboz kövesse a más helyen megfogalmazott törvényeket. Én azt kívánom, hogy abban működjenek a képviselő hölgyek és urak közre, hogy ez a törvény ilyen legyen, amire egyébként égető szükség van, mert különben a magyar egyetemek nem fognak megjelenni az 500-as listán, amire pedig nagy szükség lenne, hiszen nekünk nemcsak legalább olyan jól kell dolgoznunk, mint a többi európai országban, hanem jobban, mert be kell őket hoznunk.