Őszintén bevallom Önöknek, Kedves Olvasóim, nem mertem volna hinni, hogy az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) január 24-i plenáris ülése után, már február 23-án ismét összeülünk, és március 2-án is tartunk egy plenáris értekezletet. Viszont, úgy tűnik, az érintetteken vagy legalább is egy részükön úrrá lett a tavaszi fáradság, mert azóta sem volt érdemi összejövetel (másmilyen sem). Ez azért gond, mert lenne miről tárgyalni, s az nem abszolút mentség, hogy a kormány nem akar tárgyalni, s ezért nem kezdeményez üléseket, mert az alapszabály szerint, a munkáltatók és mi is élhetnénk a kezdeményezési jogunkkal. De nem igazán éltünk.

Mi a szerepünk?

Oldalunk aktivitásának igazából az sem kedvezett, hogy a nagy konföderációs együttműködés jegyében tavaly Mátraházán létrehoztuk az Együttműködési Tanácsot (ET), melyben, meglehetős rendszerességgel összeülve a konföderációelnökök (már amikor ők vannak ott) tárgyalják meg ügyes-bajos dolgainkat. Így a témák egy része elkerült az oldalról, ami nem tett jót az aktivitásunknak. Jelenleg tehát úgy tűnik, hogy a két intézmény nem erősíti, hanem gyengíti egymást. Ami nem jó, s sürgősen változtatni kell rajta, mert mindkettőnek nagyon fontos szerepe van a konföderációk életében, csak ezt meg kell találni. Véleményem szerint az ET a stratégiai döntést hozó szervezetünk, melynek viszonylag ritkábban kellene üléseznie, viszont súlyos, a hat konföderációra kiterjedő, hosszú távú döntéseket kell hoznia. Az oldal az operatív testület, mely a napi ügyekkel foglalkozik, ebből következően sokkal rendszeresebben (akár hetente) kellene összejönnie megtárgyalni közös dolgainkat, s dönteni közös ügyeinkben. Az viszont végképp nem lenne jó, ha az oldal egyes részvevőinek töketlenkedése miatt, rendszeresen felnyomná a döntéseket az ET-hez, annak ellenére, hogy tagjai felelős, döntési jogosultsággal felhatalmazott vezetők.

A Spenót-házban

felvetett kérdések
No de térjünk vissza az OMT-hez, melynek ez évi második plenáris ülését február 23-án 9 órára hívták össze, hogy tárgyaljon és döntsön a következő kérdésekről:

1. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény legutóbbi módosításainak munkaerő-piaci hatásairól

2. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosításáról.

3. Beszámoló a MAT 2000. évi tevékenységéről

4. „Az autonóm társadalmi párbeszéd erősítése" c. PHARE-projekt-tervezet.

5. Az OMT 2001. I. félévi munkaterve.

A kijelölt napon annak rendje és módja szerint össze is ültünk a Spenót-ház egy kisebb tárgyalójában (úgy tűnik a kormányzati megítélés szerint már csak itt a helyünk), ahol azért még elég jól elfértünk, ugyanis volt mindenkinek ülőhelye.

Azért, hogy valami megszokott is legyen, mielőtt elkezdtük volna a napirendi pontok tárgyalását, napirend előtti felszólalások hangzottak el. A sort a munkáltatók kezdték egy ügyrendi javaslattal, mely szerint vegyük ki a 4. témát a tárgyalási sorból, és halasszuk a megtárgyalását későbbre, ugyanis túl későn kapták meg. A mi szóvivőnk is megjegyezte: „mi természetesnek vettük, hogy ma e kérdést nem tárgyaljuk". A kormányoldal képviselője megjegyezte, hogy a kérdés összefügg a többi napirendi ponttal, ezért nem ártana tárgyalni róla, de ha ezt ma nem tudjuk megtenni, akkor egy hét múlva, csütörtökön pótoljuk. Szóvivőnk viszont a pénteket javasolta, s azt, hogy a hét elején az illetékes bizottság készítse elő. E javaslatot végül is mindenki elfogadta. Ezek után a mi napirend előtti hozzászólásaink jöttek. Először oldalelnökünk említette meg, hogy a munka törvénykönyve tervezett módosításaival kapcsolatban még koránt sincs egyetértés az oldalak között, annak ellenére, hogy már kétoldalú tárgyalást is folytattunk a munkáltatókkal. Javasoltuk nekik, hogy a módosítási csomag tervezett kilenc pontja közül nyolcban készek vagyunk a kompromisszumra, viszont kértük, hogy értsenek egyet a kilencedik¹ kivételével, és egy későbbi időpontban történő tárgyalásával. Ezt azért látjuk szükségesnek, mert e tárgyalási pont nyomán nagyon komoly változtatások lépnek be, melyeket alaposan meg kell tárgyalni. Sajnos a munkáltatók e kérésünket nem akceptálták. Most a kormányt is kértük e pont kivételére, és egy későbbi időpontban történő megvitatására.

A minimálbér problémái

Másik napirend előtti hozzászólásunk az új minimálbérrel volt kapcsolatos. A témával foglalkozó szóvivőnk megjegyezte, hogy az eltelt két hónapban - felmérés alapján is - elemeztük a minimálbér hatását. A tapasztalatok jórészt pozitívak, de több ágazatban (pl. ruházati ipar, kiskereskedelem, mezőgazdaság, kommunális ágazat) vannak problémák is. A tb-járulék 2 százalékos csökkentése nem pótolta teljes mértékben a költségeket. Munkaügyi problémák is jelentkeztek, és gondot okoz, hogy a bérek összenyomódtak (ez a közszférában is komoly gond). Kérjük a kormánytól, hogy állítsunk fel egy monitoringrendszert a problémák vizsgálatára. Továbbá azt is javasolta, hogy az OMT márciusban napirenden foglalkozzon a témával. A kompenzációs mechanizmus kialakításában pedig a szociális partnereknek is legyen szerepe.

A munkáltatók közölték, hogy az Mt.-vel kapcsolatos témát nem kívánják részletesen kommentálni, ugyanis ők úgy álltak fel az asztaltól, hogy hajlandók tovább tárgyalni. A minimálbérrel kapcsolatban pedig egy nyilatkozatot olvasott fel a képviselőjük.

A kormányoldal elnöke az elhangzottakra úgy válaszolt, hogy gyakorlatilag nem válaszolt. Megköszönte az elhangzottakat, jelezte, hogy figyelembe veszik azokat, és amit lehet, megpróbálnak megvalósítani belőlük.

Oldalelnökünk ezután konkrétabb választ kért a kormányoldaltól.

A napirend előtti témák ilyentén való lezárásával aztán elkezdtük a napirend tárgyalását az első ponttal. A kormányoldal képviselője csak röviden egészítette ki az írásban előzetesen kiadott előterjesztést, melyről megjegyezte, hogy egy-két hónappal ezelőtti, decemberi állapotot tükröz, de azóta újabb eredmények nincsenek, így ez a legfrissebb. A közben készülő 5000 fős adatfelvétel információinak a feldolgozása még tart, s így nem állhat a rendelkezésünkre.

Szóvivőnk hozzászólásában örömét fejezte ki, hogy elindult ez a hatásvizsgálat, de sokkal jobb lett volna, ha már a rendszer bevezetése előtt elindult volna. Majd kérte: ha a vizsgálat befejeződik, ne csak tudományos publikáció készüljön belőle, hanem kerüljön az OMT plenáris ülése elé is.

A munkáltatók véleménye tartalmában a miénkhez volt hasonló.

A regionalizációs

változtatások
A második napirendi pont bevezetéseként a témáért felelős államtitkár kijelentette, hogy az OMT azt a verziót kapta meg, amelyet már több testület megtárgyalt, és már túl van egy tárcakörözésen is. Az OMT elé még két változatban került a javaslat. Az egyik változat tartalmazta a regionalizációra való átállást, a másik nem. A közben lefolytatott tárgyalások eredményeként a kormány úgy döntött, hogy nem lemondva a munkapiaci szervezet korszerűsítéséről, most kiveszi a regionális szervezetek bevezetését a javaslatból, mert ennek bevezetése csak 2003-tól látszik reálisnak. Megemlítette azt is, hogy a javaslat szerint a szociális segélyen lévők kötelező kapcsolattartása megszűnne.

Szóvivőnk megköszönte a kiegészítést, és örömét fejezte ki, hogy a szociális partnerek véleményét is figyelembe véve a regionalizáció kérdése halasztásra került. Majd hosszasan kifejtve véleményünket, kijelentette, hogy támogatjuk a kormány által javasolt változtatásokat.

A munkáltatók úgyszintén örültek a regionalizáció halasztásának, és annak, hogy a kormány most hallgatott a különböző testületek véleményére.

A kormányoldal képviselője megállapította, hogy nem maradtak fenn nyitott kérdések, majd megköszönte az oldalak közreműködését.

A MAT-titkárság által előterjesztett harmadik napirendi ponthoz nem hangzott el szóbeli kiegészítés. Sőt különösen hosszadalmas hozzászólás sem.

Oldalunk elnöke nevünkben megköszönte a MAT 2000. évi munkáját, és mást nem szólt. (A dolog lényegéhez hozzá-tartozik, hogy a MAT-ot lényegében az oldalak képviselői alkotják, így magunkat kellett volna hosszadalmasan dicsérni, amit viszont nem akartunk.)

A munkáltatók képviselői is megköszönték a munkát, de ők még néhány mondatot is hozzáfűztek a köszönethez.

Az új projekt

A 4. napirendi pontnál ugyan abban maradtunk, hogy most nem döntünk, mert még alaposabban tanulmányoznunk kell a javaslatot, de azért meghallgattuk az előterjesztést, és néhány kört futottunk is vele. A kormány képviselője elmondta, hogy magyar és uniós igények is szólnak a projekt beindítása mellett, és most van lehetőség pályázni. A téma az uniós ágazati bizottságokba való bekapcsolódás lehetőségét is magában hordozza. A pályázat futamideje két év, azaz 2003 áprilisáig tart. A végrehajtását egy operatív bizottság segítené, és kulcsfontosságú lenne egy előcsatlakozási szakértő részvétele benne (ezt már ismerjük a tudományos gyakorlatból, mikor a PHARE-pénzek egy jelentős részét az EU-s szakértők nyúlják le).

Szóvivőnk elmondta, hogy a célkitűzések elvi részéhez való hozzáállásunk pozitív. Véleményünk szerint növelni kell a középszintű kollektív szerződések számát, és meg kell oldani a kiterjesztésüket. Ugyanakkor gátolja a folyamatot a partnerkapcsolatok hiánya: ha nincs partner, nincs érdekegyeztetés, nincs kollektív szerződés. De ahol van partner ott sincs mindig felhatalmazottság a szerződés megkötésére. Elmondta azt is, hogy nem szerencsés dolog, ha egy mechanizmusnak csak egyetlen elemét változtatjuk meg. Ezután részletesen kifejtette az előző napi oldalegyeztetésen kialakult véleményünket, majd javasolta, hogy a korábbi elhatározás szerint felállítandó bizottság foglalkozzon a programmal.

A munkáltatók képviselője is konkrét javaslatokat tett az előterjesztéshez.

A kormány képviselője válaszában kifejtette, hogy nem áll szándékukban előre dönteni, majd a bizottság kidolgozza a javaslatot. Majd arról beszélt, hogy a témával kapcsolatban van némi különbség a PHARE felfogása és az övé között. Azt kell csinálni, amit az EU előír, de a munka során fog kialakulni a megvalósítás konkrét formája.

Ezek után hosszas stilisztikai vita alakult ki a három szóvivő között, amit a kormányoldalon elnöklő államtitkár végül is azzal zárt le, hogy a bizottság fogalmazzon, és majd mi arról vitatkozzunk és döntsünk.

Egyetértettünk

Az 5. napirendi pontként az OMT első fél évi munkatervét vitattuk meg. Az amúgy is terjedelmes javaslathoz, mi még újabb témák csatlakozását tartottuk szükségesnek. Javasoltuk, hogy a 40 000 forintos minimálbér bevezetésének első negyedévi tapasztalatait tekintsük át plenáris ülésen, tárgyaljunk Magyarország integrációs csatlakozásának állásáról, és foglalkozzunk a Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervvel is.

A munkáltatók hozzánk hasonlóan elfogadták az eredeti javaslatot, és a mi kiegészítéseinkkel is egyetértettek. Ez utóbbival a kormányoldal is egyetértett, így 11.40-kor már eredményesen be is rekesztettük az ülést.

A tárgyalások folytatása

Megállapodásunk szerint egy hét múlva, március 2-án ugyanabban a teremben folytattuk a PHARE-projekt megtárgyalását, de a teljesség kedvéért még egy másik témát is sikerült napirendre tűzni. Ez pedig „A szakképzési hozzájárulás és az Emberi erőforrás fejlesztési alapról szóló törvénytervezet" megtárgyalása volt.

A munkáltatói oldal javaslatára az előzetes tervekhez képest megcseréltük a napirendek sorrendjét, azaz elhatároztuk, hogy a PHARE-projekttel kezdünk. De előtte még elhangzott a szokásosnak mondható napirend előtti felszólalásunk. Oldalelnökünk ebben megemlítette, hogy az előző ülésen kérdést tettünk fel az Mt.-vel kapcsolatban a kormány képviselőinek, amelyre akkor nem kaptunk választ, de talán most már kaphatnánk. Kérdésére kedvenc államtitkárunk válaszolt a Miniszterelnöki Hivataltól, megjegyezve: nem lát okot arra, hogy újat mondjon. A kormány kitart a beterjesztett szöveg mellett, de ha a szociális partnerek megállapodnak, azt elfogadják. Ennek körülbelül annyi esélye volt, mint csigának a Formula 1-en, de azért a munkáltatókkal kölcsönösen kifejtettük tárgyalási és megállapodási szándékunkat.

E rövid, de eredménytelen bevezető után belevágtunk a PHARE-projektbe.

Megalakulhatott

a bizottság
Oldalelnökünk - hivatkozva az előző tárgyalásra - elmondta, hogy támogatjuk a célkitűzéseket, és részt kívánunk venni a munkában. Konföderációnként egy főt javasolunk az operatív bizottságba, amely akár azonnal meg tudja kezdeni a munkát. Kijelentette, hogy a pályázat tripartit módon készült, és megkérdezte: hol tart a pályázat elbírálása. Megjegyezte, hogy szükség lenne az ágazatok és alágazatok megfelelő definiálására.

A munkáltatók képviselője, csak annyit tett ehhez hozzá, hogy az OMT megfelelő bizottsága (BMB) felhatalmazást kapott arra is, hogy döntsön, mely ágazatokra terjedjen ki a pályázat.

A kormány szóvivője megjegyezte, hogy egy héttel ezelőtt cél volt a bizottság fölállítása és az ágazatok megnevezése. Ez megtörtént. Elmondta azt is, hogy az EU várja a javaslatot.

Ezek után hosszas - parlamenti stílusú - vita kezdődött az operatív bizottság felállításának szükségességéről, majd egy rövid szünet után megtörtént a megegyezés, melynek eredményeként - javaslatunknak megfelelően - a bizottság, megkapva a teljes mandátumot, megalakulhatott, és azonnal meg is kezdhette a munkát.

Tárgyaljunk vagy sem?

A következő napirend tárgyalása az előterjesztő kiegészítésével indult, ami nem váltott ki osztatlan elismerést a szociális partnereknél (igaz a javaslat sem).

A munkáltatók képviselője meg is kérdezte: ez az előterjesztés van a kormány előtt? Téma-e a mai kormányülésen? És ha téma, a két ülés hogyan fog találkozni?

Mivel részünkről nem hangzott el újabb kérdés, a kormányoldal képviselője válaszolt. Az anyag természetesen téma a mai kormányülésen. Az OMT-n elhangzottak természetesen átvezetésre kerülnek. Módosított szöveggel számol a kormány.

A munkáltatók ezután szünetet kértek, majd annak eltelte után bejelentették: az előterjesztéssel alapvetően nem értenek egyet. Korábban abban a hitben voltak, hogy befolyásolni tudják a javaslatot, de ha velünk egy időben tárgyalja a kormány, akkor erre semmi lehetőség nincs. Ezért az a véleményük, hogy ne is tárgyaljunk a témáról.

A kormányoldal jelezte, hogy számolt ezzel a megoldással. Ezek után hosszas ügyrendi és eljárási vita kezdődött, melynek lényege akörül domborodott, hogy a szociális partnerek a megátalkodottak, akik csak a bajt keresik, nem értékelve megfelelően a kormány szándékát, vagy a kormány veszi semmibe az érdekegyeztetést, illetve tárgyalófeleit. Végül is a vita hevében elhangzott egy ügyrendi javaslat, miszerint a kormányülésen kialakult változat kerüljön vissza az OMT elé tárgyalásra, amibe végül is egyetértettünk, s így a levezető elnök berekeszthette a vitát.

A téma továbbtárgyalására azóta is várunk, ugyanúgy, mint a közösen elfogadott OMT-munkaterv témáinak időarányos tárgyalására.

Q-ti

¹ Ez a pont foglalkozik a munkarend és a munkaidő kérdésével. Azóta már a parlament e ponttal együtt elfogadta az Mt. módosítását.