Októberben rendkívüli közgyűlésen tárgyalnak a megújulásról

Bizonyos mértékben rányomta a bélyegét az Akadémia 175. közgyűlésének keddi napjára az a tömény kritika, amelyet az Élet és Irodalom múlt heti számában Szabó Csaba, a tíz évet Amerikában töltött kutatóorvos fogalmazott meg. A hozzászólok nem titkolták a problémákat, de többen hangot adtak gyanújuknak: talán nem véletlen, hogy épp a közgyűlés illetve a kormányzati struktúraátalakítás idején robbant a sajtó-bomba. Ezt viszont néhányan a hazai tudomány sikereinek példáival próbálták ellensúlyozni.

Igazak vagy sem a kritikák, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) 12 ezer köztestületi tagjával, elit értelmiségével, egyetemeken támogatott kutatóhelyeivel, jelenlegi tudománypolitikájával, struktúrájával, szervezetével és 38 intézetet felölelő hálózatával nem alkalmas arra, hogy a kor kihívásainak megfeleljen. Döntési mechanizmusa nehézkes, kutatóhálózata "pályázatvezéreltté" vált. Infrastruktúrájának megújítására a szemlélet és a keretek hiánya miatt nincs remény. Az Akadémia költségvetési támogatási rendszere részben feladatorientált, viszont nem teljesítmény centrikus... Paradigmaváltásra van tehát szükség - fogalmazott közgyűlési beszámolójában Vizi E. Szilveszter, a grémium elnöke. De az "elefántcsonttorony" állapotot, és azt, hogy a hazai tudományos munkából teljes egészében hiányozna a gazdasági-társadalmi hasznosulás igénye, határozottan, példák felsorolásával is cáfolta, mondván, szerinte már a reform is elkezdődött.

- Kevesen tudják például azt, hogy minden második kenyér, ami az asztalra kerül, olyan vetőmagból termelt gabonából készül, amelyet az MTA martonvásári intézetében nemesítettek, és Európa sok országában ezt a magyar gabonát termelik. Hogy a számítástechnikai kutatóban olyan irányítási rendszereket dolgoztak ki, amelyek a paksi erőműben lecsökkentették az indokolatlan blokkleállásokat. Hogy fénnyel hajtott optikai motort állítottak elő a szegedi biológiai központban, ami világszenzáció. De tudatosítani kellene azt is, hogy a kormányzati programok elkészítésénél is felhasználják intézeteink alkalmazott kutatási eredményeit - hangsúlyozta az elnök. Majd egyebek között arra kérte a grémiumot, hogy az egyetemi, az intézeti és a vállalati kutatók ne azt keressék, ami szétválaszt, hanem azt, ami összeköt: hogy magyar tudósok. A hozzászólók szinte mindegyike állást foglalt a megújulás valamint az alapkutatás szükségessége mellett, és az OTKA hovatartozási ügyében. Meskó Attila főtitkár számokkal húzta alá a világtendenciát, megmutatva: sehol, még az USA-ban sincs versenyképes kutatás kormányzati támogatás nélkül, de még pályázatot is csak saját erő meglétével lehet nyerni. Meskó egyébként arra kért és kapott felhatalmazást, hogy a kormány előtt az Akadémia jelenlegi 0,95 százalékos GDP részesedési arányának növelését képviselje. A közgyűlés végül egy tartózkodással elfogadta a tudós testület elnökének beszámolóját, benne a belső megújításról szóló koncepciót. Döntöttek arról is, hogy a tervek szerint október 25-én rendkívüli közgyűlést tartanak, s akkor döntenek a belső megújulással összefüggő alapszabály-módosításról.

Az ülésen sokat idézett Szabó Csaba lapunk kérdésére cáfolta, hogy a közgyűlés időpontja indokolta volna az Élet és Irodalomban (ÉS) megjelent cikkének időpontját, bár elismerte: az valóban szerepet játszott döntésében, hogy most alakul az új kormány. A kutatóorvos némi iróniával megjegyezte: örömmel látta, hogy a pénteken megjelent cikk több eleme ma már megjelent Vizi E. Szilveszter beszédében.

A hivatkozott ÉS-cikkben Szabó erősen kritikus hangot ütött meg a kutatás-fejlesztés (K+F) és az MTA jelenlegi állapotáról, berendezkedéséről és a szükséges teendőkről. A munka minőségéről egyebek mellett megállapította, hogy - az MTA adatai alapján - bár számos publikáció születik az élettudományok körében, a kutatások minősége megoszlik. "Nem ritka, hogy nagy kutatóintézetek, viszonylag megfelelő színvonalú állami finanszírozásból csak középszerű eredményeket produkálnak, míg esetenként nemzetközileg magas szinten produkáló kutatócsoportok (...) vegetálnak" - fejtette ki álláspontját a rendszerről, majd hozzátette, hogy a helyzetet súlyosbítja a infrastruktúra katasztrofális állapota. Úgy vélte: a gyakran hangoztatott hivatalos álláspontot, miszerint Magyarország kutatásban nagyhatalom, egyebek mellett cáfolja a végzett Ph.D európai szinten is rendkívül alacsony száma. Munkamorál szempontjából pedig nem tartja ritkának a "ha ti ennyit fizettek, akkor én ennyit dolgozom" szemléletmódot.

Kifogásolta azt is, hogy a legtöbb intézetben paternalisztikus, archaikus az irányítás, s hiányzik a menedzserszellemű vezetés, s emiatt a hazai vezetőknek szerinte nem érdekük erős, független kutatócsoportokat vonzani intézetükbe. Ezzel szemben maguknál gyengébb, hálás utódokat nevelnek ki, akik nem kérdőjelezik meg a kialakult állapotokat, miközben számos módszerrel gátolják meg a fiatalítást az intézetekben.

Szabó Csaba cikkében problémának látta, hogy a K+F nem eredményközpontú: katasztrofálisnak tartotta, hogy ma nem az a kérdés, kinek milyen szabadalmai vannak és annak milyen gyakorlati haszna van. Szerinte ellentétben áll a jelenleg preferált alapkutatás (ami az ő definíciója szerint azt jelenti, hogy "az egész emberiség gyarapodik belőle") és a fejlesztés támogatása (ami gazdasági források megteremtéséhez vezet.).

Az MTA stratégiája az alapkutatói rendszer fenntartását helyezi előtérbe, és reformokat nem tartalmaz - fogalmazott a kutatóorvos. A tervezet ellentétes a modern európai és amerikai gyakorlattal, amelyekben a kutatás főleg komoly kutatóegyetemeken zajlik, emellett nem veszik figyelembe azt sem, hogy más európai országokban 4-5 év alatt sikerült felpörgetni az innovációt úgy, hogy a gazdaság is profitálhat belőle.

Szabó Csaba szerint lenne lehetőség a reformokra, amelyet arra kellene építeni, hogy témákat kellene kiemelni, s ezek kutatására kritikus tömeget és extra forrásokat kellene szétosztani, miközben le kellene zárni a középszerű kutatásokat. Teljesítményelvűvé kellene tenni a bérezési rendszert, függetleníteni, privatizálni kellene az MTA intézményhálózatát, amelyet át kellene szervezni. Ezt szerinte eddig a kutatók, az intézmények önérdeke gátolta, s nem is tartja valószínűnek, hogy egy ilyen átalakulást az MTA támogatna. Öt pontban foglalta össze, milyen fő irányvonalak mentén kellene elkezdeni az átalakítást.

Szabó Iréne, Losonczi Gergely

Szabó Csaba öt pontja

- kiemelt új nemzetközi kutatóintézetek létrehozása
- kutatóegyetemek kialakítása
- a kutatási támogatások reformja
- az agyelszívás megállítása
- a technológia transzfer, és az üzletfejlesztés támogatása

L. G.

Kérdéses a kritizáló kutató kinevezése

Egyelőre nem tudni megkapja-e egyetemi tanári minősítését Szabó Csaba. A több mint tíz évig külföldön, több Nobel-díjas mellett dolgozó és oktató kutatóorvos kinevezését ugyanis saját tanszéke nem támogatta jelenlegi munkahelyén, a Semmelweis Egyetem Klinikai Kísérleti Kutató és Humánélettani Intézetben. Tegnap intézeti szinten kari szavazást tartottak a kérdésben, ennek eredményéről azonban lapzártánkig nem kaptunk hírt. A - többek között - az általános orvosi kar összes tanszékvezetőjéből álló testület pozitív bírálata esetén Szabónak van esélye a cím elnyerésére, ellenkező esetben azonban már nincs. A kutatóorvos még 29 évesen szerezte akadémiai doktori címét, s lett Magyarország legfiatalabb nagydoktora, emellett egy szakmai adatbázist készítő intézet szerint gyógyszertani kutatások kategóriában a 9. leggyakrabban idézett tudós a világon.

Losonczi Gergely