Négy év alatt kilencmilliárd forint támogatást nyújt a kormányzat a regionális egyetemi tudásközpontoknak. A jó szándékú lépés szerény morzsácska ahhoz képest, hogy milyen surun emlegetik a tudásalapú gazdaság fontosságát. Annál is inkább, mert míg egyik kezével ad a költségvetés, a másikkal elvon a kutatás-fejlesztés világától.

A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) pályázatot dolgozott ki a regionális egyetemi tudásközpontok létrehozásának és muködtetésének támogatására - jelentette be Magyar Bálint oktatási miniszter és Boda Miklós, a NKTH elnöke. Ennek keretében négy év alatt kilencmilliárd forintot kaphatnak a pályázók. Az elso szakaszban másfél milliárdot, de egy pályázó maximum 300 milliót, a második három évben összesen 7,5 milliárdot, egyenként legfeljebb félmilliárdot évente. (Összehasonlításként: a Richter Gedeon Rt. egyetlen év alatt 8,5 milliárdot költ kutatásra, fejlesztésre, s ez a legnagyobb magyar vállalati ráfordítás.) Bárhonnan érkezhet pályázat, ahol 60 kilométeres körzetben van egyetem. Potenciális jelentkezonek tekintik a fovároson kívül - mert már vannak kezdeti lépések - a veszprémi, a miskolci, a szegedi, a gyori és a kaposvári térséget.

A tudásközpontokra rendkívül nagy szükség van. Ezek olyan térségek, ahol az oktatás, a kutatás és a legkorszerubb termelo tevékenység koncentrálódik úgy, hogy akik ott élnek, még jól is érzik magukat. Jelentoségüket jelzi, hogy Svédországban több tucat tudásközpont muködik. Az elsot 1984-ben hozták létre 30 millió dolláros indulótokével. Mára az Ideon tudományos park mintegy 500 cége adja a svéd bruttó nemzeti termék húsz százalékát. És ez csak egy ilyen a sok közül, amelyekbol jó néhány van Angliában, Franciaországban, és másutt is. A nemzetközi tapasztalatok szerint a kutatásra és fejlesztésre (K+F) fordított toke tízszer nagyobb gazdasági értéket hoz létre, mintha ugyanazt a pénzt alacsonyabb hozzáadott értéku tevékenységre költenék.

Magyarországon a KSH adatai szerint 2003-ban mindössze 2,1 százalékkal emelkedtek a K+F célokra fordított pénzek. Mivel az infláció 4,7 százalék volt, lényegében kevesebb jutott a kutatásra, mint egy évvel korábban. A bruttó nemzeti termékhez viszonyítva 0,94 százalékot fordított az ország erre a célra, ami önmagában is igen szerény arány, hiszen az európai átlag 1,9-2 százalék, és az unió döntése szerint 2010-re három százalékot kellene elérniük a tagországoknak. De a különbség Magyarország és a nyugat-európai országok között nem csupán ennyi, hiszen az egy fore jutó magyar GDP fele a nyugat-európai átlagnak, vagyis értékben csak negyede jut a magyar kutatásra, mint a régebbi uniós országokban.

A KSH azt is kimutatta, hogy tavaly 23 ezren foglalkoztak kutatással és fejlesztéssel, három százalékkal kevesebben az egy évvel korábbihoz képest. Foleg a kisegíto személyzet létszáma csökkent. A kutatások 58 százalékát az állami költségvetés finanszírozta, a 30 százalékot a vállalkozások. Az állam 101 milliárdot adott összesen abból a 175 milliárd forintból, amit tavaly a hazai kutatás elköltött.

A Magyar Innovációs Szövetség elnöke, Pakucs János úgy látja: a hazai visszaesésnek sok oka van, de a legfobb baj az, hogy a gazdasági környezet nem innovációbarát. Nincs meg a vállalkozásokban az a kockázatviselési képesség, amire szükség lenne, mert kicsi a tokéjük. A szervezet nemrégiben levelet írt Draskovics Tibor pénzügyminiszternek, amelyben javaslatokat adtak arra, hogyan lehetne javítani a helyzeten. Célszerunek tartanák, ha a feltalálók személyi-jövedelemadó-kedvezményt és járulékkedvezményt kaphatnának. Korábban volt ilyen, de megszunt. A becslések szerint az évente mintegy 800-900 találmányi bejegyzést figyelembe véve a költségvetésnek a kedvezmény még egymilliárd forint kiesést sem okozna.

Nehezen értheto, hogy miért csökkentették a külföldi találmányi bejelentések támogatására szánt összeget. Itt is költségvetési mércével mérve aprópénzrol van szó, hiszen a korábbi 200-300 millió forintot 170 millióra mérsékelték. Egy feltaláló számára nagy segítség lehet az indulásnál, ha kap némi támogatást. Az uniós csatlakozással megszunt a K+F tevékenység áfamentessége, s nyomban besorolták a 25 százalékos kategóriába. Holott lehetne az ötszázalékosban is. Ez a tétel sem jelentene a költségvetés számára többet öt-hatmilliárd forintnál.

Tartanak attól is, hogy az egyetemek bevételeit megcsapolják, jobban, mint korábban. Eddig öt százalékot kellett befizetniük a költségvetésbe azok után a bevételek után, amelyeket kutatási, fejlesztési megbízásaik alapján kaptak. Most olyan irányelvekrol lehet hallani, amelyek szerint 10-15 százalékot vonnának el. Bár nem tudni pontosan, hogy mennyi az egyetemek ilyen jellegu bevétele, a becslések szerint 10-20 milliárd forintot tehet ki. Vagyis a költségvetés egy-két- milliárdot vonhatna ki, jószerével anynyit, amennyit a most meghirdetett pályázattal odaadna.

A csatlakozás elott is már bekapcsolódtak a hazai cégek és kutatók az uniós programokba, s a K+F kiadások mintegy tíz százaléka jött ebbol a forrásból. Pakucs szerint a jövoben sem lehet az eddiginél lényegesen több uniós pénzre számítani erre a célra.

A nemzetközi gyakorlatban egyébként a tudásparkok létrehozásához az állam és az önkormányzatok földdel, infrastruktúrával is hozzájárulnak, amelyrol Magyarországon még csak hír sincs. A muködésüket pedig nagyrészt innovációs kockázati tokébol finanszírozzák, amelynek nálunk ugyancsak még szerény kezdeményei vannak.

Peredi Ágnes