| Varsó: a magyarok gyakran csalnak (Metro Varsó 2004. 4. 5.)
|
| Lengyelországban minden gyerek ismeri
a régi mondókát: lengyel-magyar két jó barát, együtt harcol, issza borát
Szilágyi Szabolcs magyar újságíró, aki már sok-sok éve él Lengyelországban, mindenesetre kétségbevonja, hogy a szólás mögött mély ismeret állna. Szerinte ugyanis a lengyelek az elmúlt tíz évben nagyon keveset foglalkoztak a testvéri néppel, számukra éppoly egzotikus egy magyar utazó, mintha az illető mondjuk Afrikából érkezett volna. Nem tudom, hogy igazán jellemző-e a magyarokra, de azért beszámolok róla: A közelmúltban olvastam egy internetes fórumon megjelent véleményt, amely szerint a magyar kereskedők gyakran csalnak. Az illetőnek egy benzinkútnál 1900 forintért adtak el egy 1300 értékű autópálya-matricát. A vélemény szerzője szerint az is nagyon kellemetlenné teszi Magyarországot, hogy az emberek itt nem tudnak idegen nyelveket. Egy hozzászóló így vélekedett: a kommunizmus tanította meg az embereket az örök csalásra, az utazó akkor jár legjobban, ha ezt valami helyi attrakcióként kezeli. Külföldön az ilyesmi ugyanis jobban szemet szúr, mint otthon. Marek Krzesniak |