Az MTA idonként szigorú elemzésnek veti alá intézethálózatát. A 90-es évek közepén végzett felmérés hozta el az intézetkonszolidációnak nevezett átszervezést. Tavaly a természettudományi intézeteket vizsgálták.

Az értékelok szerint az összkép kedvezo, az akadémiai kutatóhálózat elonyére változott, a kilencvenes évek közepén végrehajtott konszolidációnak köszönhetoen megszilárdult az intézetek helyzete. Az átszervezések és a személyi változások – csaknem harmadával csökkent a kutatóhálózatban dolgozók száma – összességében kisebb intézményhálózathoz, de a minoségi munkára jobban alkalmas kutatógárdához vezettek. A korábban elsosorban alapkutatásokkal foglalkozó hálózatnál már jóval nagyobb szerepet játszanak az alkalmazott kutatások. A kutatás újra pezsgésnek indult, a tudományos publikációk színvonalas és eredményes kutatást jeleznek. Ugyanakkor az intézethálózatban kevés szabadalom születik. Ennek oka, hogy hazánkban hiányzik az a kockázati toke, amellyel az eredmények szabadaloméretté tehetok.

A felmérés tanulságai közé tartozik, hogy ha a kutatás-fejlesztés terén versenyképesek akarunk maradni Európában, a kutatói létszámot fokozatosan növelni kell. Jó viszont, hogy a korábbinál több külföldi kutató vesz részt a hazai kutatásokban. Negatív jelenség a témák elaprózódása, ami nagyrészt a tudománytámogatási rendszer következménye. Ezen úgy kell változtatni, hogy nagyobb támogatást kapjanak a nagyobb volumenu, integráló jellegu programok.

Az országos tudománypolitika számára is adódtak tanulságok. Hosszabb távon tarthatatlan, hogy az intézetek többsége finanszírozási gondokkal küzd. A muködési költségek jóval az EU-átlag alatt maradnak. Versenyképes, színvonalas kutatómunka hosszabb távon csak úgy végezheto, ha az egy kutatóra vetített muködési költségek elérik az EU átlagát. Ha a kutatási feltételek tovább romlanak, akkor az EU-tagság a fiatal kutatók jelentosebb elvándorlásával járhat.

 Szerző: Ö.Z.