"Az akadémiák intézményének, mint minden olyannak, amely kiváltságokat ad, ellenségei is vannak... Elavult intézmény ez - mondják -, mely már nem felel meg a jelenkor igényeinek s ezért nem e korba való. Ilyen nyilatkozatokat hallunk néha nem csak a sokaság, hanem még komoly tudósok részéről is... (Pedig) a tudományos erők egyesítésének szükségessége soha sem volt annyira időszerű, mint ma... Az akadémiák... egy-egy nemzet tudományos törekvéseit juttatják kifejezésre s annak lobogója alatt lépnek ki a világ tudományos versenyterére. Minden más okoskodásnál erősebben biztosítja ez Akadémiánk létjogát." Elnöki megnyitóból való az idézet. Az 59. "Köz-űlés" expozéjából. Eötvös Lorándot, az egyik legtekintélyesebb magyar akadémiai elnököt citáltuk.

Mondandójának aktualitásához nem fér kétség. Emlékeztet. A jelenlegi elnök, Vizi E. Szilveszter viszont a 175. Közgyűlésen e hét keddjén kevésbé szenvedélyesen mérlegelte a néha méltatlan akadémia-kritikák igazságtartalmát, s hangsúlyozta: a lényegi megújulás - mint az egész nemzet reform része - elodázhatatlan. Ő használta először az "akadémiai félfordulat" kifejezést, ami a gyakorlati innovációs igénynek és az alapkutatási támogatás összekapcsolásának fontosságát jelzi. Harag és elfogultság nélkül sorolta az elnök azokat az értékeket, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia ma is a műszaki-természettudományos haladás jegyében létrehoz - például összeurópai elismertségű Kiválósági Intézeteivel - ugyanakkor a nemzet tanácsadójaként maga az MTA és a nemzeti műszaki-tudományos és gazdasági megújulás részese és alkotója.

A belső kritika és az ösztönző vita fóruma e közgyűlésen még is az akadémikusok első napi zárt ülése lehetett, amiről egy írásos felszólalási szöveg tanúskodik. Vámos Tibornak, az informatika magyarországi innovátorának, az egyik legtekintélyesebb magyar tudósnak a kettős szövege ez az újságíró által véletlenül a földön talált kincs, amely két részből áll. Egy függelékből, a Magyar Tudomány 1981/5. számában megjelent, természetesen nyilvánosságnak szánt írásból -, amely azonban új összefüggésben - emlékeztet a régi csúnya időkre, amikor felelős iniciatív tudósnak lenni nem volt kevésbé fontos és bátor tett, mint most. E függelék ugyanis akkor keletkezett, amikor a "szoclágerben" még a teljes tudományos pangás és ideológiai elfogultság volt jellemző, s az fenyegetett idehaza is, mint a KGST-függés folyománya és következménye: a műszaki gazdasági fejlődés teljes lelassulása. Hazánk akkor éppen gyanús képződmény volt a KGST-n és a Varsói Szerződésen belül. És akkor Vámos sürgette a világfolyamatba való beépülést, indítványozta a nemzetközi kooperáció kisiparosának ma is aktuális szerepét.

Szó se lehet róla, hogy szovjet utánzatú képződmény lett volna az akadémia, amint ifjú neofiták állítják. Épp az ellenkezője volt, szabad gondolat búvóhelye. A másik titkos iratot szerzője "vitakezdeményezésnek" nevezi, amely végül kezdeményezheti a független hűbéri státusz megszűntetését, s figyelmeztet, hogy ellenkező esetben a tagság politikai érdekcsoportokra esik szét, csökkentve a tudományos értékrendet és az erkölcsi erőt összetartó méltóságot. Az indítványozó következetesen kizárná a politikát, de meghagyva az állampolgár-tudós magánjogát a véleménynyilvánításra. Csak azt. E valóban független tudósok igazán nem lehet tudomány-politikát csinálni nélkülük. Pláne nem ellenükre. Azt tapasztaltuk az ülésszakon -s éppen e megemlített jelek alapján, hogy a legértékesebb magyar elmék nem akarnak kívül maradni a reformokon, hanem részt kívánnak venni bennük, igényelve az idő és a hozzájuk illő meggondoltság jogát.

Szerző: N. Sándor László