Ugyanaz, és mégis teljesen más - ez a mostanában publikált két reformprogram összehasonlításának eredménye. A négy "tapasztalt" közgazdász és a számos fiatal több konkrét javaslata egyezik meg a 13. havi nyugdíj felszámolásától az egészségügyi szigoron és az áfaemelésén át az eva eltörléséig. Ám a két csapat teljesen másként nyúl az állami támogatásokhoz és az iskolarendszerhez.

Két gazdaságiprogram-alapozó mű jelent meg az elmúlt hetekben számos, részterületekre koncentráló vagy csupán az új gazdaságpolitikai program alkotását, a reformokat sürgető cikk mellett. A négyek, vagyis Bokros Lajos, Bauer Tamás, Csillag István és Mihályi Péter az Élet és Irodalomban éppen a koalíciós tárgyalások kezdetét jelentő őszödi találkozó napján publikálták írásukat - és azt beszélik nem igazán titkolt cél volt, hogy ez a dolgozat jelentse a Balaton-parti megbeszélések alapját. A viszonylag frissen alapított CEMI (Central European Management Intelligence) a múlt hét közepén adta ki a már jó előre beharangozott javaslatcsomagját. A magukat független fiatal közgazdászok csoportjaként emlegető intézetet a mögöttük álló tanácsadó testület összetétele ( Járai Zsigmond, Chikán Attila és Csaba László részvétele) miatt sokan tekintették még a választások előtt alternatív Fidesz-programíróknak. Ezt erősítette az is, hogy jelentős részben támaszkodtak a jegybank elemzői és tanácsadói hátterére. Ráadásként a CEMI javaslatai olyan Fidesz-ígéretek megtartását tartalmazzák, amelyeket a párt vezetése a program sarokpontjaként emlegetett. Ilyen a tíz százalékpontos járulékcsökkentés vagy a családi adózás fenntartása - igaz, a CEMI-nél ezek gazdaságilag megalapozott intézkedéscsomagba ágyazódnak.

Az eltérő háttér dacára a két közgazdászcsoport számos ponton jut azonos következtetésre - ezeket a rend kedvéért egybevetettük a most sokat emlegetett vállalkozói kiáltvánnyal. Ez részleteiben, kidolgozottságában és céljaiban is inkább kívánságlista, mint program, de nem is az utóbbi volt a célja. Ám a vállalkozók már vitára is hívtak neves közgazdászokat - a négyek közül ketten szerepelnek a pénteki rendezvényen, a CEMI tanácsadói, tagjai azonban nincsenek a résztvevők között. Ám bárhogy legyen is, a két program és a vállalkozói kívánságok is egységes alapról, azonos kiindulópontról indulnak: a reformok, az alapvető változások szükségességét minden vizsgált írás a pénzügyi egyensúly problémáiból, a nem hatékony állami működésből vezeti le - ebben eddig sem volt vita. Nincs különbség abban sem - és ez is érdekes -, hogy a közgazdasági programok nem foglalkoznak az agrárium problémáival, a kis- és középvállalkozások fejlesztésének kérdésével, a környezetvédelemmel vagy az uniós források felhasználásával. Igaz: kimondva (a CEMI-nél) vagy kimondatlanul (a korlátozott terjedelem miatt a négyeknél) nem is volt, nem is lehetett cél a minden szakágazati kérdésre kiterjedő programalkotás. Alapvető eltérés persze, hogy a négy közgazdász egy gyors stabilizációs programra, majd utána egy átfogó reform kidolgozására tesz javaslatot, míg a CEMI e kettőt nem választja külön: ők 2008-ra egyetlen program megvalósítása révén érnék el a megreformált és olcsóbb államot.

A javasolt megoldások között azonban mindennek ellenére számos szó szerint ugyanazt tartalmazza. Mindkét közgazdásztársulat egyaránt felejthető próbálkozásnak tekinti a 13. havi nyugdíj intézményét - természetesen nem a járandóság eltörlését indítványozzák, hanem, hogy azt építsék be a havi keretbe. Ennek viszont Bokroséknál az értelme a fix egészségügyi alapdíj bevezetése volna: az ötezer forintos havi terhet mindenkivel, a nyugdíjasokkal is megfizettetnék (itt tehát azért az idősebbektől is "elvennének", mégpedig évi 60 ezer forintot - ez már mérhető a 13. havi többlettel). A CEMI-nél is megjelenik a fix járulék intézménye. A havi 16 ezer forintos díjat minden ellátandó után fizetni kellene (ez teszi lehetővé a tíz százalékpont körüli járulékcsökkentést), ám ezt a nyugdíjasok esetében a fiatalok inkább az állam feladatává tennék. A 13. havi többletjuttatás beolvasztása itt "csak" a majd nyugdíjba menőket sújtaná: ők az intézkedés nyomán már nem kapnák e juttatást.

A CEMI és a négyek esetében is a fix járulék lenne az alapja az egészségügyi ellátás átalakulásának, a befizetések jobb, hatékonyabb ellenőrzésének - annak, hogy aki nem fizet, ne is kapjon ellátást. Mindezt a fiatal közgazdászok az orvosok ellenőrzésének kiterjesztésével, a gyógyszerfelírási anomáliák felszámolásával egészítenék ki, no meg a 200 forintos (jelképes) vizit- és receptfelírási díjjal vennék elejét az egészségügyi túlfogyasztásnak. A négy közgazdász azonban alapvető és átható reformot javasol, a magántőke bevonásától, no meg a gazdaságilag önállóan működő (vagyis önfinanszírozó és profitban érdekelt) egészségügyi intézményhálózat létrehozásától várja a változást.

Nem lehet alapvető vita a két csapat között az adórendszer átalakításáról sem: a költségvetési bevételek stabilizálása érdekében áfaemelést tartanának szükségesnek, csak a módszertan eltérő. De mindketten javasolják az eva és az ekho eltörlését (mint az adófizetést megkerülni segítő adónemek megszüntetését), az ingatlanadó bevezetését a vagyoni típusú adózás megteremtéseként. Egyszerűsítenék az szja rendszerét, eltörölnék a kedvezményeket - a CEMI azonban a megtakarításra és öngondoskodásra adott jóváíráson túl a családi adókedvezményt is megtartaná. A magyarázat szerint a mostani demográfiai helyzetben ugyanis arra van szükség, hogy egyre többen dolgozzanak gyermekvállalás mellett, és ezt segítené az adókedvezmény.

Hasonló egység van az államigazgatás átalakításában is: a CEMI ötvenezres létszámleépítést javasol, és ugyan a négyek nem mondanak számot, de művükből kiolvasható: ez nekik is tetszene. Mindkét írás az állami költségvetési trükközések felszámolását tartaná kívánatosnak, legyen ez a PPP-programok formájában központi módszer vagy a kht.-k, szerződések és külsős megbízások esetében helyi, minisztériumi bűvészkedés a számokkal. Átvilágítás, racionalizálás a jelszó mindenütt - a négy közgazdásznál önkormányzati szinten ez kimondottan a kistelepülési igazgatás egységes számának drasztikus csökkentésével jár együtt. A CEMI-nél ez így nem szerepel, csak kimondatlanul.

Nagy különbség két területen van: az oktatásban és az állami támogatások területén. Az iskolabezárások esetében például a négyek a kistelepüléseken, a fiatalok a nagyokon zárnának be nem hatékonyan működő iskolákat - itt az eltérést valószínűleg a probléma feltárásában adódó különbségek hozzák (a CEMI alaposabbnak tűnik, amikor állítja: nem hatékonyan működő iskolák inkább a városokban vannak). Másutt azonban az eltérések eredője inkább filozófiai különbség - ebben látható a konzervatív és a baloldali-liberális nézőpont közötti elméleti ellentét is.

A négy közgazdász megszüntetne minden, tulajdonképpen a középosztályt segítő intézményt: ezt jelenti a gázártámogatások, a lakáshitel-dotációk eltörlése, de a felsőoktatási tandíj bevezetése is. A magyarázat egyszerű: ezek a "mindenkinek" adott állami támogatások azokat segítik, akik leginkább igénybe veszik ezeket az árukat, szolgáltatásokat. Mivel a magasabb jövedelműek vesznek lakást, fűtenek több gázzal, és járatják egyetemre a gyermekeiket (a szegénység oktatási hátrányt is jelent), ők kapják a legnagyobb állami támogatást. Bokrosék megoldása a piaci ár megfizetése, ami alól az állam - rászorultság vizsgálata után - ad felmentést, vagyis juttat támogatást. A CEMI ezzel szemben fenntartaná ezeket a támogatásokat (vagy legalábbis nem beszél a megszüntetésük szükségességéről). Az egyetemi hallgatói létszámot a támogatott helyek számának csökkentésével mérsékelné például, és nem egy fizetőképességi határ felállításával. Ráadásként szociális programjai is inkább konzervatívnak hatnak: a romák felzárkóztatásának céljával például a családi pótlékot az iskolalátogatáshoz kötnék (a Fidesz-kabinet alatt volt ilyen próbálkozás). Az "érdemesség" alapú szociális támogatás - vagyis a csak azoknak adunk, akik tesznek is valamit érte elv alkalmazása - jelentős mértékben konzervatív ideológiákhoz köthető. Miként a magas összegben meghatározott, de teljesen fix járulék bevezetése is a középosztályt támogató intézkedés - így ugyanis a terhek 80 ezer forint felett folyamatosan csökkennek: minél többet keres valaki, relatíve annál kevesebbet fizet majd. És közben a 80 ezer forint alatt keresőkre a változás jelentős többletterhet róna.

A programoknak nagy közös pontja, hogy a vállalkozói kiáltványnak nagyjából tökéletesen megfelelnek (ellenkezni e körből csak az eva és az ekho fennmaradásában érdekelt kényszer- és mikrovállalkozásoknak van okuk). A kisebb állam, olcsóbb, hatékonyabb működés, a jobb színvonalú oktatás elérése mindkettőnek célja, ahogyan a vállalkozóknak is - csak néhol a hogyanokban van eltérés.

 Szerző: Várkonyi Iván