Még a magasabb fizetés reményében is kevés honfitársunk vállalkozik külföldi munkára, bár a választást nagyban segíti egy közösségi állásadatbázis. Az egyenlő munkáért egyenlő bért elvét kötelezően alkalmazni kell az idegen munkavállalóval szemben is, több államo azonban megszigorította a szociális ellátórendszer igénybevételét. A munka nélkül maradt külföldinek pedig fél év után el kell hagynia az országot.

A magyar munkavállalók még a magasabb fizetés reményében sem szívesen mennének külföldre dolgozni - ezt egy három évvel ezelőtt készült reprezentatív felmérés is alátámasztja. A vizsgálat során 18-65 év közötti felnőtteket kérdeztek meg arról, vállalnának-e munkát az unióban. A megkérdezettek négy százaléka rövidtávon, három százaléka hosszútávon menne külföldre dolgozni, a teljes emigrációt pedig mindössze három százalékos arányban jelölték a megkérdezettek.

A felmérés szerint egészen biztosan megpróbálna az unióban dolgozni a megkérdezettek öt százaléka, és biztosan nem próbálná meg 60 százalékuk.

Ha el kellene képzelnünk a potenciális külföldre települő magyar munkavállalót, akkor egy egyedülálló, 25-30 év közötti, magasan kvalifikált férfit kellene magunk előtt látnunk.

Bár pontosan nem lehet tudni, hogy melyik országban mennyit fizetnek egyes szakmában dolgozónak, az látható, hogy a magyar munkabérek az uniós átlagnak alig egyharmadát érik el. De még a magasabb fizetés reményében is kevesen vágnak neki a nagy útnak. A választási lehetőség pedig nyitott, hiszen a közösség 1993. óta működteti hivatalos állás-adatbázisát, az EURES-t. Általános munkaerő-piaci információkkal és az állásvállalással kapcsolatos gyakorlati ismeretekkel lehet gazdagabb az érdeklődő, ahol a diplomák honosítására vonatkozó tudnivalók is megtalálhatóak.

Mivel EU-jogszabály írja elő az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, a tartózkodási engedély birtokában ugyanolyan feltételekkel kell alkalmazni, mintha ottani lakos lenne. Azonosnak kell lennie a felvételnek, a munkabérnek, a képzettség szerinti beosztásnak. A szociális ellátásra azonban ez nem vonatkozik. A munkavállalói korlátozásokkal szemben a skandináv államok a munkanélküli ellátórendszer igénybevételét szigorítják. Dániában például jelenleg egy éves munkaviszony után négy évig igényelhető a munkanélküli járadék. Ez átlagosan heti 3200 dán koronát jelent, mely átszámolva havonta mintegy 400 000 forint.

A dánok tehát korlátok nélkül fogadják a csatlakozó országok munkavállalóit, de azok munkanélküli járadékra már nem lesznek jogosultak akkor sem, ha az egy évet ledolgozták, és ha elvesztik munkájukat. Ebben az esetben fél év sikertelen álláskeresés után el kell majd hagyniuk az országot. Ezt az eljárást egyelőre legfeljebb hét éves időtartamra tervezik a skandináv kormányok.

Népszava-információ