Bár a közösség konkrét célokat fogalmazott meg a foglalkoztatás bővítésével kapcsolatban, azok egyre irreálisabbnak tűnnek. Az egész Európára jellemző kedvezőtlen gazdasági kilátások és munkaerő-piaci folyamatok kedvezőtlenül befolyásolják a foglalkoztatási helyzetet is. A 70 százalékos foglalkoztatottsági szint eléréséhez a 60 éven felüliek legalább felének dolgoznia kellene. Hazánkban ma a foglalkoztaottság átlagos szintje alig haladja meg az 57 százalékot, de vannak olyan területek, amelyeket negyven százalék alati szintről kell felhozni.

Az Európai Közösség az úgynevezett Foglalkoztatáspolitikai Irányvonalakkal igyekszik összehangolni a tagállamok munkaerőpiaci teljesítményét, közös célokat és elveket megfogalmazva. Az egyik teljesítendő feladat a teljes foglalkoztatás elérése, a másik a jobb munkahelyi feltételek kialakítása. Ez utóbbi nemcsak a munkabiztonságot, a kedvező légkört jelenti, sokkal inkább a tartós, több évig azonos munkahelyen végzett munkára ösztönzést követeli meg. Jelenleg hazánkban a jobb fizetés reményében, akár két, három hónapos munka után is sokan könnyen állást váltanak, a munkaadók pedig gyakran még a próbaidő letelte előtt megválnak alkalmazottaiktól.

Mindenkinek dolgoznia kell

Az közösség talán legfontosabb, de több tagország, így Magyarország számára is elérhetetlennek tűnő célja, hogy a férfiak tekintetében 2005-re 67 százalékos, 2010-re 70 százalékos, a nők esetében 2005-re 57 százalékos, 2010-re 60 százalékos legyen a foglalkoztatási ráta, és az idősebb munkavállalóknak legalább a fele dolgozhasson eddigre.

A cél eléréséhez elsősorban a munkanélküliek és az inkatívak tartós foglalkoztatását kell elősegíteni.

Az irányelvek szerint garantálni kell, hogy a munkanélküliség korai szakaszában minden álláskereső segítséget kapjon, tanácsadáson vegyen részt, és részesülhessen álláskeresési támogatásban személyre szabott cselekvési terv formájában.

A munkanélküliek számára fel kell ajánlani az újrakezdés lehetőségét, képzés, átképzés, munkatapasztalat-szerzés, munkalehetőség, vagy egyéb, a foglalkoztathatóság javítását szolgáló eszköz formájában, és akinél szükséges, folyamatos álláskeresési segítséget kell garantálni. El kell érni, hogy 2010-re a tartósan munkanélküliek 25 százaléka részt vegyen valamilyen aktív intézkedésben.

Közösségi célkitűzés az is, hogy 2010-ig öt évvel növekedjék a munkából kivonulók átlagos életkora, amely közösségi átlagban 2001-ben 59,9 év volt.

Aki akar tanulhasson

A nemzeti prioritásokkal összhangban az a cél, hogy 2010-ig a 22 évesek legalább 85 százalékának legyen felsőfokú végzettsége, valamint a 25-64 éves korosztály legalább 12,5 százaléka vegyen részt az egész életen át tartó tanulásban. Jelenleg hazánk lakosságának három-négy százaléka sorolható ez utóbbi kategóriába.

A szociális partnereknek is jelentős szerep jut a következő években, mivel 2010-re jelentősen csökkenteni kell a tagállamok közötti keresetkülönbségeket, sőt törekedni kell azok teljes megszüntetésére.

A tagállamoknak meg kell szüntetniük a nők munkaerő-piaci részvételének akadályait, vagyis fejlesztésre vár az óvodai, bölcsődei ellátás. Törekedni kell arra, hogy 2010-ig az óvodáskorúak legalább 90 százalékának a bölcsődés korúak legalább 33 százalékának biztos férőhelye legyen.

Nincs összhangban a képzés és a foglalkoztatás

A felsőoktatásban az 1990-es évektől megháromszorozódott a képzési létszám. Az intézmények képzési szerkezete azonban nem igazodott a gazdaság tényleges szakemberszükségletéhez: csökkent a műszaki, a természettudományos képzésben résztvevők aránya, nőtt viszont a humán és társadalomtudományi szakok iránti érdeklődés. A gyakorlatban a diplomások rendszeresen kénytelenek alacsonyabb képzettségi szintet igénylő munkakört elfogadni, kiszorítva ezzel a középfokú- vagy még alacsonyabb iskolai végzettségűeket.

Bár a szakmunkás végzettségűek iránt nagy és kielégítetlen a kereslet, létszámuk jelentősen csökkent: Itt a legnagyobb a lemorzsolódás, a vizsgázók, és pályakezdők tudásszintje sok esetben nem megfelelő. A tanulólétszám csökkenése nem párosult az intézmények, illetve a képzési helyek számának csökkenésével, a képzés országszerte szétaprózódik, nehezen irányítható, szerkezete nem követte a munkaerő-piaci igények alakulását.

Amennyiben továbbra is gyenge, véletlenszerű és utólagos marad az oktatás és a munkaerőpiac kapcsolata, továbbra is lassú lesz a képzési szerkezet átalakításának folyamata, és csökkenő kínálat mellett tovább növekedhet a kereslet és kínálat közötti szakadék. A munkaerő-piaci prognózisok alapján az oktatási-képzési rendszerben jelentős strukturális átalakulásra, a reformok gyorsítására van szükség: a középfokú szakképzés arányának növelésére, szerkezetének átalakítására, a felsőfokú képzésre jelentkezők arányának mérséklésére, és a rendszer szerkezetének átalakítására, a felsőfokú szakképzés arányának növelésére. A felnőttképzés szerepe még öt-tíz évig meghatározó marad, de hatékonyságát jelentősen javítani kell.

Hiányos az intézményrendszer

A következő években sem lehet sok jóra számítani a munkaerőpiacon: a prognózisok a munkaerő túlkínálatát jelzik, a pályakezdők és a felsőfokú végzettségűek elhelyezkedési nehézségeinek fokozódásával.

Változtatni kell az informális, be nem jelentett vagy részben bejelentett foglalkoztatás arányán is, hiszen a jelenség éppen azoknál az ágazatoknál tapasztalható, ahol elsősorban a létszám növekedésére, a foglalkoztatás bővülésére lehetne számítani - építőipar, kereskedelem, idegenforgalmi ágazatok, szolgáltatások. Ha a munkaadók között továbbra is népszerű marad a fekete foglalkoztatás, akkor hiába dolgoznak egyre többen, az nem lesz kimutatható.

A célok megvalósítását hátráltatja az is, hogy egyelőre nincsenek meg azok a felmérések, amelyekre hosszabbtávú, megalapozott stratégiát lehetne készíteni. A rövidtávú előrejelzések alkalmatlanok a hosszútávú tervezésére. Hiányoznak többek között az egyes gazdasági ágakra, tevékenységekre ható folyamatok, gazdaságpolitikai intézkedések következményeinek előzetes felmérései is. Ennek oka nem csupán a szándék, hanem a megfelelő intézmények hiánya is.

A közösség az újoncokra hárít

Bár keresik azokat a megoldásokat, amelyek új lendületet adhatnak a gazdaságnak és a foglalkoztatásnak, de a csatlakozó országok számíthatnak arra, hogy a jelenlegi tagállamok az eddiginél kisebb részt szánnak a kevésbé fejlett országok támogatására. Ráadásul minden jel szerint törekedni fognak arra, hogy a nem teljesülő foglalkoztatási célokért nagyrészt az új tagországokra hárítsák a felelősséget. Ráadásul csak később és szigorú feltételekkel nyitják majd meg munkaerőpiacaikat a csatlakozó országok munkavállalói előtt.

Muhari Judit