| Az új kormánytól sokan baloldali fordulatot várnak, de
sokan tartanak is attól. Persze, hiszen mindenki mást ért baloldali fordulaton.
Rossz végletekben gondolkodik a magyar közvélemény, még a gazdasági újságírás
is. Osztogatás vagy megszorítás, fosztogatás vagy elvonás, jóléti intézkedések
vagy költségvetésiszigor-politika – úgy látszik, hogy csak ez a két lehetoség
van. Pedig az igazi lehetoség és kitörési pont a harmadik, s ez egyben
a valódi baloldali fordulat is. Az EU korábbi tagállamaiban a "jóléti"
államot valójában a "produktivista", humáneroforrás-centrikus
beállítódás, az emberi tokébe való eroteljes beruházás és magas szintu
közszolgáltatások jellemzik.
Ez markánsan baloldali politika, mert az esélyegyenloség aktív megteremtésének
irányába visz, megakadályozza a leszakadást, és a munka világából való
kizártsággal szemben a társadalmi befogadást helyezi a középpontba. Az
igazi baloldali társadalompolitika tehát manapság nem könnyelmu osztogatás,
hanem a gazdaságpolitika és a szociálpolitika fejlesztési célú összekapcsolása.
Az új kormánytól nem várható el, hogy csodát tegyen, de elvárható, hogy
tervet készítsen a bérek fokozatos, a gazdasági növekedéssel párhuzamos
felzárkóztatásáról. Még inkább elvárható, hogy gyors intézkedéseket tegyen
a humán eroforrások fejlesztésérol.
Az emberi beruházás elsodlegessége értelmében az EU "baloldali",
hiszen a tagállamok szociáldemokrata pártjai kezdeményezték és szorgalmazzák
a gazdaságpolitika és a szociálpolitika fejlesztési célú összekapcsolását,
s az EU-ban errol már konszenzus alakult ki a fobb politikai erok között.
A portugálok és görögök mindenekelott a fizikai infrastruktúrába ruháztak
be, míg az írek foleg szellemi infrastruktúrába, az oktatásba fektették
az EU-tól kapott támogatást, s ez egyben válasz is arra, miért tértek
el a fejlodési útjaik annyira egymástól.
Az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) 2004. április 24-én Erosebbek leszünk
együtt címmel választási programot hozott nyilvánosságra, amelynek középpontjában
a lisszaboni stratégia megvalósítása állt a huszonötök Európájában. Az
ESZP határozott elvárása volt, hogy az egyes tagpártjai a saját nemzeti
kampányukban ezt a közös baloldali választási programot hirdessék meg.
Az MSZP kampányában azonban az ESZP választási programjáról – vagy akár
az EU-ról általában – még szó sem esett. Lisszabonról csak a távoli fováros
jut a magyar pártvezetok eszébe, és nem a lisszaboni stratégia mint az
európai fejlodés foútvonala.
A baloldali fordulat lényegét fogalmazza meg az Európai Szocialisták Pártjának
az a felszólítása, hogy a tagállamok alakítsák át nemzeti költségvetésüket
a lisszaboni stratégiának megfeleloen. Könnyu nálunk azt mondani, hogy
eroforrások hiányában ez nem lehetséges, de ez az állítás már most sem
igaz, s még kevésbé alkalmazható az elottünk álló évekre. Egyrészt a költségvetés
általános szerkezetének felborítása nélkül is már most sokat lehet változtatni
a hangsúlyokon, akár 2005-re is. Másrészt éppen most készül a hétéves
terv, a 2007 és 2013 közötti fejlesztés terve is, amelyet 2005 végéig
kell benyújtani az EU-nak. Ebben nemcsak lehet, hanem kötelezo is a fejlesztési
alternatívákat kijelölni és az eroforrásokat ennek megfeleloen elosztani.
Nagyon leegyszerusítve az ügyet: az EU meg is követeli, de meg is finanszírozza
a lisszaboni utat.
Ezt csak elrontani lehet, ha továbbra is luxusnak véljük például a közoktatás
fejlesztését, és nem tekintjük nemzeti tragédiának a fiatalok tömegeinek
alulképzését. Kell a beton is, a kanyargó autópályák, de most még jobban
kell a kimuvelt emberfo, mint bármikor korábban. Sajnos azonban a politikusok
eddig "materialisták" voltak, csak a kézzel fogható dolgokban
hittek, pedig a tudásközpontok jobban összekötnek Európával, mint az autópályák.
A "produktivista", a humáneroforrás-centrikus társadalmi fejlodés
tekintetében a jóléti állam korántsem került válságba, mert a képzettebb
munkaero nagyobb gazdagságot termel. Ezért a szimpla gazdasági logika
alapján a fejlett tagországokban a közszolgáltatásokra arányaiban nagyságrendekkel
többet költenek, mint a fejletlen avagy új tagországokban.
A gazdaság fejlesztésének követelményei végso soron jól összesimulnak
a morális okokkal is. A szegénység felszámolása is fontos célja a baloldalnak,
de az érvelés lényege éppen az, hogy a szegénység szegénységet termel,
vagyis a képzetlen munkaero alacsony jövedelmet produkál. Ezért a kitörési
pont a munkaerobe való beruházás kell hogy legyen, ami egyben felzárkóztatás
és jóléti intézkedés is. A felzárkóztatásnak és a képzettség növelésének
gazdasági elonyei tehát még a rövid távú gazdaságcentrikus nézoponttal
szemben is jelentkeznek, hiszen a külföldi tokeberuházások szuk keresztmetszetét,
igazi korlátját nálunk már most is a képzett munkaero szukössége adja.
Az új kormánynak tehát határozottan megfogalmaznia és érvényesítenie kell
a baloldali fordulatnak mint társadalmi megújulásnak, a magyar gazdaság
és politika dinamizálásának igényét. Ez egyben természetesen az intézményi
reformok melletti elkötelezettséget is jelenti, mert nem a régi lukas
edényekbe kellene több vizet tölteni.
Addig is abba lehetne hagyni a hisztériakeltést a baloldali fordulat körül.
Szerző: Ágh Attila
|