A kutatóknak ki kell lépniük az elefántcsonttoronyból, és tudomásul kell venniük, hogy a költségvetési támogatás nem "jár" - mondja Vizi E. Szilveszter, az Akadémia elnöke. Szerinte a jövő heti sorsdöntő közgyűlésen kisebbségben lesz a Pató Pál-i mentalitás, és döntenek a struktúra és a finanszírozási rendszer átalakításáról, mert ha nem, akkor a kormányzat teszi meg helyettük.

Vizi E. Szilveszter: az intézetigazgatóknak érdekük lesz, hogy lecseréljék a gyengébb kutatókat

. Fiatalok és nők is az új tagok között

- Egy évvel ezelőtt ostromlott várhoz hasonlított a Magyar Tudományos Akadémia. A gazdasági miniszter például azt javasolta, hogy azokat a területeket, amelyek nem szolgálják közvetlenül a versenyképességet, a földdel kell egyenlővé tenni. Több nemzetközi hírű kutató éles bírálatokat és radikális reformjavaslatokat fogalmazott meg a médiában, "valódi rendszerváltást" sürgetve. Mostanában azonban mintha kevesebb támadás érné önöket. Csak nem a tavaly elindult reformfolyamatnak köszönhetően?
- Azok a viharok, amelyek az elmúlt évben dúltak az Akadémia körül, mára lecsendesültek. Nem utolsósorban azért, mert a Magyar Tudományos Akadémia elismertsége itthon és a nagyvilágban továbbra is kimagasló. A nemzetközi rangját az is mutatja, hogy a világ vezető tudományos lapjaiban sorozatban jelennek meg magyar kutatók szenzációt keltő cikkei. A tudománymetriai felmérések alapján Magyarország jóval nagyobb mértékben vesz részt a világ tudásiparában, mint ami a lakosság számából vagy a gazdaság teljesítményéből következne. A hazai társadalmi elismertségünket pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Medián múlt év végi felmérése szerint az Akadémia élvezi a legnagyobb közbizalmat húsz magyarországi intézmény közül. Egy olyan rangsor élén állunk, amelyben a parlament a tizenhatodik, a kormány pedig a tizennyolcadik helyen található. Ez azt is jelenti, hogy ha az MTA állást foglal egy fontos kérdésben, az ország lakossága hisz neki.

pályakép

Vizi E. Szilveszter 1936. december 31-én született. 1955 és 1961 között a Pécsi, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetemen tanul és szerez diplomát. 1961-től '78-ig a SOTE Gyógyszertani Intézetben kutat és tanít, 1978-81-ben egyetemi tanár. 1963-ban az NSZK-beli Mainzban, 1967-68-ban Oxfordban ösztöndíjas. 1977-től 1981-ig az Egészségügyi Minisztérium tudományos kutatási főosztályvezető-helyettese. 1981-től az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató­intézetének tudományos igazgató­helyettese, 1989-től 2002-ig igazgatója. 1982-től az Orvostovábbképző Egyetem, illetve a SOTE farmakológiai és gyógyszerterápiás tanszékének egyetemi tanára, 1984-től a New York-i Albert Einstein Col­lege of Medicine vendégprofesszora. 1985-től az MTA levelező, 1990-től rendes tagja. 1996-2002 között a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, 2002 májusa óta elnöke. Több mint egy tucat tudományos akadémia és nemzetközi társaság tagja. Kutatási területe a központi és perifériás idegrendszer ingerületátvitelének fiziológiai szabályozása és gyógyszeres befolyásolhatósága, a neuronok közötti kölcsönhatás vizsgálata. Az 1980-as években felfedezte az idegsejtek nem szinaptikus kapcsolatait és a neurokémiai ingerület-átvitel preszinaptikus szabályozását. Fontosabb kitüntetései: Széchenyi-díj (1993), European Order of Merit (1996), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1997), Galileo Galilei-díj (1998), Pro Meritis Academiae Aranyérem (2003), Hűség a Hazához Érdemrend nagykeresztje (2004), Európai Magyarországért (2005).

- Nem vette rossz néven azokat a kritikákat, hogy az akadémiai kutatások nem szolgálják a magyar gazdaság versenyképességét, ezért az MTA struktúráját és működését gyökeresen meg kell reformálni? Például le kell választani róla és át kell alakítani az egykor szovjet mintára létrehozott kutatóintézeteket.
- A kritikák jelentős része nem volt kellően megalapozott. Akik azt mondták, hogy az MTA struktúrája valamiféle szocialista örökség, vagy hogy a tudományos akadémiáknak Nyugaton nincs kutatóintézeti hálózatuk, azok egyszerűen nem ismerik vagy szándékosan elhallgatják az igazságot. Például az Osztrák Tudományos Akadémiának huszonhárom nagy, jelentős állami költségvetési támogatással működő kutatóintézete van. A hollandnak, a dánnak hasonlóképpen. A független, főhivatású kutatóintézetek szerepe éppenhogy egyre növekszik: az amerikai National Institute of Health, amely a világ legnagyobb egészségügyi kutatóintézete, vagy a Max Planck Institut szintén jelentős állami költségvetéssel működik. Az is igaz, hogy a világon egyre több multinacionális cég hoz létre professzionális kutatóintézeteket.

- Ettől még helytálló lehet a kritika, hogy a költségvetési ráfordításokhoz képest kevés közvetlenül hasznosítható eredmény születik a hazai kutatóintézetekben.
- Ami az MTA eredményességét, gazdasági hasznosságát illeti, számtalan példát említhetek. A martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetben nemesített minőségi búzafajták piacvezető szerepet vívtak ki a hazai vetőmagpiacon, és külföldön is egyre több helyen - Görögországtól Ukrajnáig - hasznosítják őket. A matematikai elméleti kutatások eredményeit a magyar bankszakma használja fel. A társadalomtudományok új eredményeit a társadalom elöregedésével, a szegénységgel kapcsolatos kutatásoktól a magyar nyelv művelésén át az életminőség javításáig a kormányzat hasznosítja. A gyógyszerkutatásban is nagyon eredményesen vesznek részt intézeteink. Bogsch Erik, a legnagyobb hazai gyógyszergyár vezérigazgatója mondta, hogy nélkülözhetetlen számukra az akadémiai intézetek, így például a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet kutatómunkája.

- Bogsch Erik minden bizonnyal kompetens ebben a témában, hiszen az innovációra legtöbbet költő vállalatok ezres világranglistáján az egyetlen magyar társaság éppen a Richter Gedeon. Más vélemények szerint azonban - a legidézettebb magyar tudósok közé tartozó Szabó Csaba farmakológustól Szelényi Iván szociológusig - alacsony színvonaluk, illetve csekély gazdasági hasznosságuk miatt nem indokolt költségvetési pénzből fenntartani az akadémiai kutatóintézeteket.
- A kritikák egy része jogos. Valóban szakítani kell azzal a ma még nem egy intézetben uralkodó szemlélettel, hogy a költségvetési támogatás "jár". A kezdeményezésemre tavaly elindított reform egyik fő eleme az, hogy feladatorientált és teljesítményarányos finanszírozást vezetünk be valamennyi intézetünkben. A kutatóhálózatnak rögzítjük a költségvetési támogatás fejében teljesítendő közfeladatokat, az ehhez szükséges feltételrendszert, valamint a számonkérés formáit. Már a 2008-as költségvetés tervezése konkrét megállapodások alapján folyik, a bázisfinanszírozás fokozatos visszaszorításával. Az intézetek költségvetésében háromszorosára növeljük a versenyszerűen elosztott feladatfinanszírozás arányát. A már működő akadémiai példák alapján újabb kutatási centrumok, nemzeti laboratóriumok megalakítását indítjuk el, innovatív vállalkozásokkal és egyetemekkel együttműködve. Segítjük a kutatási eredményeket hasznosító spin-off és a fejlesztésekkel foglalkozó start-up, azaz induló cégek alapítását is.

- Pléh Csaba főtitkárhelyettes, a reformfolyamat irányítója nemrég azt mondta, a jövőben csak PhD-fokozattal lehet majd kutatóintézetben dolgozni, ám ma még a kutatók majdnem negyven százalékának nincs tudományos fokozata. Mikor szűnik meg az "életfogytig tartó" intézeti állás gyakorlata, ami megnehezíti a tehetséges fiatal kutatók itthoni előmenetelét?
- A tudományos munkakörben foglalkoztatottak kinevezési rendszerét, a határozatlan időre szóló kinevezés általános gyakorlatának megszüntetésével, egyértelmű követelményeket tartalmazó előmenetel alapján szabályozzuk. A kutatói teljesítményértékelésben megvalósuló minősítésnek konkrét munkajogi, illetve bérezési következményei lesznek. Az intézetek irányításában, menedzselésében és minőségbiztosításában mindenütt bevezetjük az egyszemélyi felelősségi és jogköröket. Amint életbe lép a feladat- és teljesítményarányos támogatási rendszer, az intézetigazgatóknak érdekük lesz, hogy lecseréljék a gyengébb kutatókat.

- Ez vár az igazgatókra is?
- Természetesen általános leváltási szándék szóba sem kerül. A versenyhelyzet azonban erősödik, hiszen a lejárt intézetvezetői megbízatások esetében sorra nemzetközi pályázatokat hirdetünk meg az új igazgatói állásokra. A pályázatok benyújtása és elbírálása folyamatban van, és lehetséges, hogy hamarosan neves külföldi tudós lesz az egyik magyar kutatóintézet igazgatója.

- Sokan túl lassúnak tartják a személyi változásokat, és a kutatóhálózat jelentős fiatalítását sürgetik, többek között Nyugaton már bizonyított, kiemelkedő képességű kutatók haza- és helyzetbe hozásával.
- Akik ezt mondják, nem tudják, hogy Magyarország nemzeti intézményei közül a Magyar Tudományos Akadémia dolgozóinak átlagéletkora a legalacsonyabb. Intézeteink kétezer-ötszáz kutatójának majdnem fele negyven évnél fiatalabb. Az utóbbi három évben több mint háromszáz harminc év alatti fiatal került be az akadémiai kutatók közé.

- Az Akadémiát a közvélemény mégiscsak a mintegy háromszázötven akadémikussal azonosítja, akik összességében pályájuk csúcsán már túljutott öregurak "zárt klubjának" látszanak. Sokak szerint a régi rendszerből itt maradt, anakronisztikus kiváltság az is, hogy ennek a klubnak a tagjai életük végéig megkapják - tudományos teljesítménytől függetlenül - a 350-450 ezer forintos havi tiszteletdíjukat.
- Nem hiszem, hogy az akadémikusok tiszteletdíja privilégium volna, sokkal inkább kiemelkedő kutatói pályafutásuk részleges elismeréséről beszélhetünk. Azzal pedig, hogy az akadémikusok létszámát önként korlátoztuk 365 főben, meggátoltuk a költségvetési teher irreális növekedését. Azonban tény, hogy az akadémiai doktorok száma jelentősen emelkedett az elmúlt években. Ezt a problémát úgy lehet megoldani, hogy vagy a létszámukat limitáljuk, vagy a tiszteletdíjukat mérsékeljük. A kormány az utóbbit választotta, amikor a tavalyi 101 ezerről az idén 90 ezer forintra csökkentette az akadémiai doktorok illetményét. Egyébként akik sajnálják az idős akadémikusoktól a tiszteletdíjukat, azoknak csak azt tudom mondani, hogy sokan százezer forint körüli nyugdíjat kapnak az államtól, miközben többségük felmérhetetlen hasznot hozott ennek az országnak. Méltánytalan volna, ha annak a kiemelkedő tudósnak, aki itthon maradt, noha elmehetett volna Nyugatra többszörös fizetésért, ezt a hűséget nem becsülné meg az ország.

- Ezek szerint az akadémiai reform nem jelenti azt, hogy minden megváltozik?
- A tudományos tevékenység az, ami állandóan változik, megújul. Maga az Akadémia is egy állandó reform részese, sőt motorja. Nem külső kényszerből kezdtük el a mostani átalakítást sem, hanem mert felismertük, paradigmaváltásra van szükség, hogy meg tudjunk felelni a huszonegyedik századi új kihívásoknak. Elnökként az én felelősségem és feladatom, hogy a struktúrát és az intézethálózat működését alkalmassá tegyük az Európai Unió hetedik kutatási keretprogramjában való sikeres részvételre és a gazdasági szereplőkkel való partneri kapcsolatok erősítésére. Az Akadémia a kis- és középvállalkozásoknak is segítséget akar nyújtani. Nemcsak eredeti ötletekkel vagy egy-egy szabadalomnak a megosztásával, hanem a pályázatokban való részvétellel. Például nemrég a mi kezdeményezésünkre alakult meg Székesfehérvárott az Alba Innovációs Park, amelyen belül akadémiai kutatók szellemi tőkét, kutatási eredményeket adnak át helyi vállalkozásoknak a járműipar, a nanotechnológia területén.

- A munkaadói érdekképviseletek és a Magyar Innovációs Szövetség vezetői is régóta szorgalmazzák, hogy az akadémiai intézetekben ne "l'art pour l'art" kutatásokkal foglalkozzanak, hanem vegyék figyelembe és teljesítsék a magyar ipar kutatási igényeit.
- A legnagyobb munkaadói szakmai, érdek-képviseleti szövetségekkel, köztük az MGYOSZ-szal is kötöttünk már együttműködési megállapodást. Valóban elérkezett az idő, hogy kutatóink kilépjenek az elefántcsonttoronyból, legyenek nyitottak a magyar gazdaság, a magyar ipar igényei iránt. Persze ez fordítva is igaz: a magyar vállalatok igényeljék az akadémiai kutatók új ötleteit, ismereteit, és rendeljenek tőlük munkát. Sajnos, az innovációs tevékenységet folytató vállalkozások arányát tekintve Magyarország az uniós rangsor végén található. Nálunk az összes kutatási-fejlesztési ráfordításnak csupán egyharmadát adják a vállalkozások, míg az unióban kétharmadát. A kormánynak olyan jogi, intézményi és gazdasági feltételeket kell teremtenie, hogy a magyar tulajdonú kis- és középvállalatoknak is érdemes legyen befektetniük a K?+?F-be.

- A jövő heti közgyűlésen számít-e ellenállásra az ön által szorgalmazott reformjavaslatokkal szemben?
- Igen, van belső ellenzéke a reformnak. Jó néhányan azt mondják, nem kell elsietni a dolgot, majd 2008-ban megint fontoljuk és tárgyaljuk meg. Én tipikus magyar mentalitást látok itt, a Pató Pál-i "ej, ráérünk arra még"-et. Akik a reformot akadályozzák vagy fékezik, nem tudják, hogy ezzel éppen az Akadémia "kiváltságait" teszik kockára. Nincs idő a további késlekedésre, mert ha nem mi alakítjuk át a struktúrát és a finanszírozási rendszert, akkor a kormányzat teszi meg helyettünk.

- Önnek sincs hátra sok ideje posztján, hiszen egy év múlva lejár második elnöki mandátuma, és nem választható újra.
- Nem csak engem sürget az idő. Az idén megkezdődött az EU hetedik keretprogramjának a megvalósítása, és csak akkor tudunk sikeresen pályázni az uniós forrásokra, ha alkalmazkodunk az új követelményekhez. Másfelől a kormányzati reformcsomagban - az államháztartástól a felsőoktatásig - az Akadémia is érintve van. Az én politikám az, hogy előre kell lépni, és egy akadémiai szaktörvényt kell csinálni még ebben az évben. Azt szeretnénk, hogy közfeladatot ellátó autonóm intézményként legyen besorolva az Akadémia, mert csak ez a forma biztosítja azt, hogy költségvetési támogatást kaphassunk.

- A Gyurcsány-kormány az elmúlt évben többször is kinyilvánította, hogy reformjait az Akadémiára is szeretné kiterjeszteni. Még mindig forgalomban vannak olyan elképzelések, hogy a kutatóintézeteket elvennék az Akadémiától, a "feleslegessé" váló sokmilliárdos ingatlanvagyont pedig - például a megszüntetett kórházakhoz hasonlóan - magánosítanák?
- Úgy gondolom, tavaly óta javult a kormányzat és az Akadémia viszonya, a kormány vezetése részéről nem tapasztaljuk az autonómiánkat esetleg korlátozni kívánó törekvéseket. Viszont még mindig készülnek olyan anyagok, amelyek az akadémiai intézethálózat részleges vagy akár teljes megszüntetését javasolják. Az a meggyőződésem, hogy olyan különleges, pótolhatatlan nemzeti értékről van szó, amelynek szétrombolása nem állhat a kormány érdekében, hiszen egy egészen új kutatói struktúrát felépíteni több évtizedes munkát igényelne. Akkor, amikor a fejlett világban éppen a miénkhez hasonló jellegű intézethálózatokat hoznak létre, a szellemi erőforrások koncentrálásáért.

- Az Akadémia fél év múlva harmadszor rendezi meg Budapesten a Tudomány Világfórumát, amelynek témája: befektetés a tudományba, befektetés a jövőbe. A magyar tudomány mit tud befektetni az ország jobb jövőjébe?
- Az erősödő-gyorsuló globális verseny és az egymásra utaltság együttműködésre, sőt szövetségkötésre készteti a vállalati szférát, az egyetemeket és az akadémiai kutatóhálózatot. Mindannyiunk érdeke, hogy a magyar tudás, a hazai szellemi tőke minél nagyobb mértékben hasznosuljon a gazdaságban, nem külföldön, hanem itthon. Egyetértek Széles Gábor azon gondolatával, hogy olyan nemzeti intézménynek, mint a Magyar Tudományos Akadémia, a magyar vállalkozások részére kreatív, versenyképes szakembereket kell kinevelnie, akik tisztában vannak a tudomány legújabb irányzataival, eredményeivel, ugyanakkor érzékük és tehetségük van a gyakorlatba történő átültetésükhöz is. Ha az Akadémia elnöke kiáll a magyar gazdaság, a magyar ipar érdekei, a versenyképes szakemberképzés mellett, akkor talán ez kellő fedezetet nyújt arra, hogy közösen új életet leheljünk az Akadémia és az MGYOSZ együttműködési megállapodásába. Ehhez is jó alapot ad, hogy a jövő heti közgyűlésünkön elfogadjuk azokat a reformlépéseket, amelyek a tudás gazdasági hajtóerejének növelését állítják a kutatóintézeti átalakítások középpontjába.

Faggyas Sándor