Rendszerkritika a szakszervezeti demonstráción
(NOL 2006. 7. 8. )

 

A szombati demonstráción, ahol hat szakszervezeti szövetség tiltakozott az államháztartási egyensúly helyreállítását célzó intézkedések ellen, a kormány komoly bírálatot kapott. Ahogy a szakszervezeti vezetők mondták, sárga lapot. De némelyik szónok magának a politikai és gazdasági rendszernek a működését is kritizálta, azt, ami az országot minden eddigi kormány alatt jellemezte, illetve jellemzi ma. Ebből emelek ki néhányat.

A demonstráció színpadán a transzparens felirata: ELŐBB AZ EMBREK, AZTÁN A PROFIT. A szónoklatok némelyike lényegében arról szólt, hogy felborultak az erőviszonyok az ország vezetése körül.

A rendezvényen újra és újra felbukkant az a gondolat, hogy a gazdasági szereplők jobban tudják érvényesíteni az érdekeiket, mint a társadalom többi rétege. Több szónok is beszélt arról, hogy nincs valódi érdekegyeztetés, és ebből eredően nincs igazságos közteherviselés.

Tehát, ha úgy vesszük, a demokratikus intézményekkel kapcsolatos kételyről van itt szó.

A Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke például úgy vélte, hogy az elmúlt tizenhat év érdekegyezetéseinek folyamatáról sokat lehet tudni, de van egy tényezője a folyamatnak, amelyről nem lehet hallani soha, ez pedig a multinacionális vállalatok érdekérvényesítő képessége. Most, hogy bajban van az államháztartás, nyíltan kell velük tárgyalni erről, új társadalmi párbeszéd kell, javasolta Palkovics Imre:

- Egyezzünk meg a multikkal, hogy érjék be kisebb profittal - mondta. És kételyét fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy ezek a nagyvállalatok valóban ugyanannyi munkahelyet teremtenek, mint amennyit a nekik nyújtott adókedvezményekből a kisebb cégek teremtenének.

Pataki Péter, alelnök, Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége: bár a hazai pénzügyi szféra európai viszonylatban is kimagaslóan nyereséges, de a banki különadó megfizetésére tovább már nem hajlandóak a pénzintézetek. Pataki szerint ebből is látszik, hogy a Gyurcsány-csomag (az államháztartási egyensúly helyreállítását célzó intézkedések) nem méltányosan osztják el a terheket. Mert például az általános forgalmi adó megemelésével az alapvető fogyasztási cikkek drágulnak, ez mindenkit érint, aztán a minimálbér adómentessége is megszűnik, de a bankok a plusz terhek alól sikerrel kivonták magukat.

Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke, másokhoz hasonlóan arról beszélt, hogy míg az üzleti szféra kiválóan érvényesíti az akaratát, sőt, egyes képviselői kormányzati tisztségeket kaptak, addig a munkavállalókkal tartott érdekegyeztetések formálissá váltak. "A miniszterelnök úr este átküldi az ötszáz oldalas reformcsomagot, hogy másnap tárgyaljunk róla" - így illusztrálta Borsik a szakszervezetek bevonását a döntések előkészítésébe.

Később pedig ezt kérdezte a szónok: - Hát nem mi vagyunk Magyarország? Ha igen, akkor miért nincs érdemi érdekegyeztetés?

- A köztársaság nem részvénytársaság! - tette hozzá.

Több szónok kifogásolta, hogy a reformok révén az eddig állami, önkormányzati kézben működő közszolgáltatások, mint az oktatás vagy az egészségügy, mostantól privát cégek fennhatósága alá kerülhetnek.

Horváth Róbert, a Hortobágyi Nemzeti Parkból frissen elbocsátott természetvédelmi őr a pódiumon azt kérdezte, hogy ha folytatódnak a leépítések a környezetvédelmi szférában, "akkor ki fogja megvédeni az ország természeti kincseit a multikkal szemen?!"

Végül Cser Ágnes, az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (EDDSZ) elnöke verseket, jól ismert sorokat olvasott fel.

Például Petőfit:

Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!